Szőlő a konyhában: miért is ne?

Az utóbbi években a magyar szőlőtermelés egyre sokszínűbbé válik. Nemcsak a klasszikus fehér és kék borszőlőfajták érnek a tőkéken, hanem a csemegeszőlő is, amelyek ízükben és küllemükben is különlegesek. A piacokon ma már találkozhatunk mézédes, muskotályos illatú fehér szőlővel, roppanós, mag nélküli piros szemekkel, és sötétlila, szinte fekete fürtökkel is. De mit készítsünk belőlük, ha nem csak nyersen fogyasztanánk?

A szőlő kultúrája

A Kárpát-medence szőlőművelése több ezeréves múltra tekint vissza. A honfoglalás idején már komoly szőlőkultúra virágzott itt, a középkorban pedig a magyar bor hírneve messze földön ismert volt. Nemcsak a bor, hanem a must és a mazsola készítése régi hagyomány. Ma, amikor egyre többen keresik a természetes, helyi alapanyagokat, a friss szőlő újra főszereplővé válhat az asztalon.

Apró bogyók, nagy erővel

A szőlő nemcsak finom, hanem igazi szupersztár a tápanyagok terén. Magas a C- és K-vitamin tartalma, gazdag antioxidánsokban – különösen a héjban és a magban található polifenolokban –, amelyek segítik a sejtek védelmét és lassítják az öregedési folyamatokat. A vörös szőlő a szív- és érrendszeri védőhatásairól ismert. A gyümölcs természetes cukortartalma gyors energiát ad, a rost pedig támogatja az emésztést. A szőlő rendszeres fogyasztása hozzájárulhat a koleszterinszint és a vérnyomás kiegyensúlyozásához, és remek hidratáló hatása van magas víztartalma miatt.

Szőlő a konyhában

Bár sokan leginkább magában, frissen fogyasztják, a szőlő izgalmas alapanyag lehet a konyhában is. Kiválóan illik sós ételekhez: a húsokhoz (például kacsához, csirkéhez) adott szőlőszemek édeskés, gyümölcsös kontrasztot adnak. Salátákba téve frissességet hoz, sajtokkal pedig harmonikus párost alkot. A szőlőből készülhet hideg gyümölcsleves, chutney, szőlőzselé vagy akár pikáns mártás vadételekhez. A mag nélküli fajták remekül használhatók sütés-főzés során, mert nem kell őket előkészítéskor magozni.

Recept: Pirított kacsamell szőlőmártással

Hozzávalók (4 adaghoz):

• 2 egész kacsamell (kb. 500–600 g)
• só, frissen őrölt bors
• 1 evőkanál vaj
• 200 g piros vagy fehér mag nélküli szőlő, félbevágva
• 1 dl száraz fehérbor (vagy almalé alkoholmentes változathoz)
• 1 evőkanál méz
• 1 teáskanál friss kakukkfű levele

Elkészítés:

1. A kacsamell bőrét keresztben beirdaljuk, ügyelve, hogy a húst ne vágjuk be. Sózzuk, borsozzuk.
2. A hideg serpenyőbe tesszük bőrrel lefelé, és közepes lángon sütjük, amíg a zsír kisül és a bőr aranybarna lesz (kb. 8–10 perc). Megfordítjuk, majd a másik oldalát is 4–5 percig sütjük. Félretesszük pihenni, fóliával lazán letakarva.
3. A serpenyőben maradt zsiradékból leöntünk egy keveset, majd hozzáadjuk a vajat, a szőlőt, és 2–3 percig pirítjuk.
4. Felöntjük a borral (vagy almalével), hozzáadjuk a mézet és a kakukkfüvet, majd kis lángon sűrítjük, amíg a szósz kissé besűrűsödik.
5. A kacsamellet szeletelve, a szőlőmártással tálaljuk. Érdemes a tányérra néhány friss szőlőszemet is elhelyezni a látvány és az összhatás kedvéért. 

Jó étvágyat kívánunk!